Tanulási- és szociális háttérképességek fejlesztése hátrányos helyzetű tanulók esetében

Rövid összefoglaló

A fegyelem és feladattudat hiánya, a magatartási és koncentrációs zavarok, a kitartó munkára való képtelenség… Hosszan lehetne sorolni azokat, a legtöbb esetben leküzdhetetlennek tekintett akadályokat, amiket a hátrányos helyzetű, és első sorban roma gyerekek „tulajdonságaiként” jegyeznek a problémákkal érintett iskolák hétköznapjaiban. 

Programunk nem az ellenpéldák számának szaporítása céljából indult, de az is sikerült. 

A célunk olyan tevékenységek bevezetése, megtanítása volt, amelyeknek hatékony tanulási- és szociális háttérképesség fejlesztő erejük van, és jókedvvel lehet őket végezni.

A választásunk a tradicionális íjászat és az egykerekűzés oktatására esett.

A jó gyakorlat környezete (kontextus)

A mi fő helyszínünk Lyukóvölgy, Magyarország legnagyobb szegregátuma volt, célcsoportunk pedig az ott lakó 8-15 éves korosztályból került ki. Fiúk és lányok vegyesen. 

A gyerekekkel iskolai időben délutánonként, szünetekben pedig napközis és ott alvós táborok alkalmával foglalkoztunk másfél éven át. 

A gyerekek, nem kivétel nélkül, de jellemzően egy általános iskolába járnak, amelyet a baptista közösség tart fenn. Az iskola vezetése nyitott az új pedagógiai módszerek iránt, akkor is, ha ezzel feszegetik a közoktatás jelenlegi rendszerének kereteit, hiszen ezek az új megközelítések napi problémáikra adnak hatékony válaszokat. 

A gyerekek tudásukat iskolai rendezvényeken is bemutathatták, és elismerést is kaptak érte. 

A változtatásokra való igény háttere, bevont célcsoportok

A tünetek a hátrányos helyzetű/roma gyerekek jellegzetes tanulási és magatartási problémái voltak. Az észak-keleti régióban számos olyan iskola van, amelyek, főként spontán szegregációs folyamatok következtében, szinte csak hátrányos helyzetű és roma gyerekeket oktatnak. Az iskoláknak azonban kifejezetten ezen gyerekek hatékony oktatásához kifejlesztett valós eszköz alig áll rendelkezésükre.

Megtett intézkedések, általuk elindított folyamatok

A tevékenységek jellege miatt a bevontak 8 és 15 év közötti gyerekek voltak, többségében fiúk, de mintegy egyharmad részben lányok is. Íjászkodni mintegy 40-50 gyerek tanult meg, az egykerekűzésben kb. 15 gyerek jutott el az önálló tekerésig.

A program vezetője pedagógus végzettségű, az alternatív pedagógiai módszerekben és hátrányos helyzetűek oktatásában jártas kollégánk volt. Egy alapos helyismerettel rendelkező közösségszervező segítségét vette igénybe, illetve egy olyan középiskolást hívott segítségül, aki az egykerekűzésben jártas volt, és munkáját az iskolai közösségi szolgálat részeként is elszámolhatta.

A hátrányos helyzetű, legtöbbször roma tanulók fejlesztésére az iskolarendszer hagyományos eszközei elégtelennek bizonyulnak. A gyerekek közoktatásbeli útja legtöbbször kudarcokkal teli, belső motivációjuk hamar elvész, mert képességeik és az iskolák által jellemzően közvetített elvárások messze esnek egymástól. Kevés olyan tevékenység épült be a közoktatásba, amely egyszerre szolgál alaposan átgondolt, a gyerekek eltérő képességeihez igazított célokat, ugyanakkor hatékony módszerek alkalmazását teszi lehetővé, és izgalmas is a gyerekek számára. Izgalmas, mégpedig nem csak a hátrányos helyzetű gyerekek számára. Lényeges, hogy a tevékenységek kiválasztásánál elkerüljük azokat a sztereotípiákat, amelyek pozitív indíttatásuk ellenére is beskatulyázó jellegűek. (Pl.: Roma gyerekek? Majd táncolnak és zenélnek!)

A fentiek, és a mozgásra épülés, mint alap kritérium figyelembe vételével két olyan tevékenységet választottunk, amelyek már korábban is sok gyerek számára vonzónak bizonyultak, komplex fejlesztést tesznek lehetővé, és amelyek esetében viszonylag rövid időn belül sikerélmény is jelentkezhet. Fontos volt számunkra a két tevékenység nagyon különböző jellege, de majdani, egy megfelelő szint elérését követő összekapcsolhatósága is. Végül néhányan eljutottak arra a szintre, hogy monociklizés közben lőttek célba az íjakkal.

1. tevékenység: ÍJÁSZAT tradicionális íjakkal

Ennek során a fegyelem, a precíz kivitelezés és az összpontosítás képességei kerülnek előtérbe.

Nyugalom, és a részletekre való figyelem elengedhetetlen hozzá. Jellemzője a megfeszítésnek és az elengedésnek a légzéssel összhangba hozott lassú ritmusa is, amiből azután a nyílvessző villámgyors kiröpülése következik. Statikus, megnyugtató jellegű.  

2. tevékenység: Egykerekűzés (monociklizés)

Dinamikus, szűntelen ritmusra épülő tevékenység, szintén nagyon komoly összpontosítást igényel, de egyben gyors mozgások összehangolását és egyensúlyba hozását, és az egyensúly folyamatos korrigálással történő megtartását. 

Eredmények 

Íjászat: Kezdettől nagyon népszerű volt lányok és fiúk körében egyaránt. A különböző méretű és erősségű íjak lehetővé tették az íjászkodást kisebb és nagyobb gyerekek számára is. A belépő a tevékenység végzéséhez a fegyelem, a szabályok betartása volt. Ezt az egyébként magatartási problémákkal küzdő gyerekek is megértették, és az íjászkodás öröméért vállalták is, hogy megfelelnek az elvárásoknak. 

Egykerekűzés: Kezdetben csak a két legügyesebb fiú állt neki gyakorolni. Sok gyakorlást, kitartást igényel, amíg a kezdő monocikliző önállóan el tud indulni. Azonban az, hogy a „mesterük” sem volt sokkal idősebb náluk, komoly motivációt jelentett. Az első önálló 20 méter megtételéig a két fiúnak négy nap gyakorlásra volt szüksége. Az ő sikerük indította el azt a hullámot, aminek végén mintegy 15 gyerek, fiúk és lányok, 8 évestől 15 évesig tanultak meg egykerekűzni, és a mozgás automatikussá válása után különböző ügyességi feladatokat végezni tekerés közben. A biztos, készség szintű egyedüli haladás és kanyarodás után páros és csoportos feladatok következtek, ahol a résztvevők mozgásának összehangolása, a sebesség megválasztása és a közös ütemezés, időzítés vált fontossá. Nagy lépés volt a kitartó munkával megszerzett egyéni képességek közös feladatba való beépülését megélni a gyerekek számára, a folyamat összes kudarcélményén túljutva, újra- és újrakezdve, és végül sikeresen bemutatva immár közössé vált tudásukat.

Szükséges kompetenciák: helyismeret, beleértve a családok ismeretét is; nyitottság új pedagógiai módszerek iránt; annak belátása, hogy az iskola által megfogalmazott célok eléréséhez alkalmanként hatékonyabb út vezet a tanórán kívüli lehetőségek céltudatos felhasználásával; lelkesedés. 

Legcélszerűbb lenne a tevékenységeket hosszú távon, az iskola mindennapi életébe integráltan végezni. Így lehetne leghatékonyabban és legcélirányosabban kihasználni a bennük lévő fejlesztési lehetőségeket. 

Legfontosabb változások

Legfontosabb talán a sikerélmény, amiben ezeknek a sokszor lenézett gyerekeknek részük volt, mégpedig olyan tevékenységek végzésekor, amelyek vonzóak lehetnek bármely társadalmi csoport gyerekei számára. Ugyanakkor a kiemelkedően jó tapasztalataink voltak a gyerekeknek a veszélyes tevékenységek során tapasztalt fegyelemével, koncentrációjával kapcsolatban is. A gyerekek is megélhették, hogy képesek nehéz, veszélyes, de érdekes feladatokat sikeresen, biztonságosan elvégezni. Ezek transzfer hatására lehet számítani.

A gyerekeke csak iskolai keretek között találkozó pedagógusok meglepődve - és örömmel – tapasztalták, hogy milyen képességek hozhatók elő tanítványaikból.

Tanulságok

A program működőképességének egyik kulcsa a tevékenységek vezetését végző munkatársak lelkesedése, kitartása és hozzáértése volt. A másik az iskola pozitív hozzáállása, ahogy értéknek tekintette a tananyaghoz nem szorosan kötődő teljesítményeket is. A tevékenységek veszélyessé válhatnak, ha a pedagógus nincs 100 %-ban jelen a foglalkozásokon. Tőle éppen olyan koncentrációt kíván, mint a gyerekektől.

Szükséges erőforrások

Az eszközöket pályázati forrásból, illetve magán adományok felhasználásával sikerült beszereznünk. Az íjász felszerelésre kb. 250.000 Ft-ot fordítottunk, az egykerekűket használtan vettük, 6 db. került így 40.000 Ft-ba. Új eszközök beszerzésének költsége ennek négyszerese lett volna. Az eszközök karbantartása, a sérült vagy elhasználódott alkatrészek pótlása havi 10-15 Ft volt. A szakemberek a program elindítói voltak, munkakörük részévé lehetett tenni a tevékenységek vezetését.

Egyéb információ

A programot dokumentáltuk, egyes részeiről (amatőr) kisfilmet is készítettünk, de terjesztésére még nem fordítottunk energiát. 

Olvassa el a teljes leírástTeljes leírás bezárása

Szerző:

Takács Gábor

Intézménynév:

Miskolc MJV Önkormányzat – társadalmi kapcsolati tanácsadó, Napraforgó Egyesület

A korai iskolaelhagyás európai információs portálja a lehető legjobb felhasználói élmény biztosítása érdekében sütiket használ. Amennyiben tovább használja az oldalt, elfogadja az sütik használatát. Kérjük, további információkért olvassa el az Adatvédelmi nyilatkozatunkat.