Régi korok kincsestára – múzeumpedagógiai foglalkozások

Iskolánk 65 éves múltra tekint vissza. 1956-ban az  egykori Ranolder Intézetben megalakult az ének-zenei általános iskola. Az első perctől kezdve Kodály-módszer szerint tanultak énekelni a gyerekek. Sok országos hírű zenésszel büszkélkedhetünk, néhányukat említem a teljesség igénye nélkül: Szabó István lantművész, Bendik Ágota hegedűművész, Fodor Bernadett, Bognár Szabolcs operaénekesek, Ekanem Bálint Imota énekes-színész, Lukács Péter zenész-gitáros, Végvári Eszter színész. Kiemelkedő sikereket értünk el a zenei nevelés terén.  Iskolánknak a megalakulása óta mindig jelentős szerepe volt a város, a megye, de az ország kulturális életében is. A zenén kívül a néptáncoktatás is rendkívül fontos szerepet töltött be, s tölt ma is. Minden jeles napot megünneplünk, például húsvétkor játszóház várja az alsósokat. Felelevenítjük a ma már lassan feledésbe merülő szokásokat: tojást festünk, locsolóverseket tanítunk. Rendszeres látogatója rendezvényeinknek a Fakörhinta Hagyományőrző Egyesület, akiknek tagjai olyan fajátékokat hoznak, amelyen valaha nagyszüleink, dédszüleink játszottak, s amit nem ismernek a mai gyerekek. A két teremben tartott múzeumpedagógiai foglalkozásokkal pedig szeretnénk elmélyíteni tanítványainkban, hogy soha ne feledjék el a gyökereiket, ahonnét indultak, s vigyék el tarsolyukban azt a féltve őrzött kincset, amitől mi is gazdagok lettünk.

Mindenkiben van valami tehetség. A múzeumpedagógiai foglalkozásoknak többek között az is a célja, hogy ezt felfedeztessük a gyerekekben. 

Interaktív, játékos, kötetlen, a tantermek világától merőben eltérő módszert alkalmazunk. A kreatív munkában mindenki talál neki való részletet, mindenkinek jut benne örömforrás. Szinte észre sem veszik, hogy tanulnak. Nincs értékelés, illetőleg csak dicséretet és köszönetet kapnak a segítségükért. A hangsúly azon van, hogy közösen alkossanak valamit.  Megértik, hogy csapatban dolgozni sokkal jobb, mintha egyedül küzd az ember. 

A sérülékeny, kevéssé motivált gyerekeknek biztonságra van szükségük a tanuláshoz megfelelő lelkiállapot eléréséhez. Az oldott és a biztonságos légkör segíti a tanulás iránti nyitottság kultúrájának kialakulását a gyerekközösségben. Mariska néni akár a nagymamájuk is lehetne, aki odaadóan mutogatja meg életének, munkájának egy-egy szeletét. Beszél a régi mesterségekről, a mai megfelelőjükről, ezzel is felkelti az olyan tanulók érdeklődését, akik a tanulásban nem lelik örömüket. A gyerekek kipróbálhatják az eszközöket, sikerélményük lesz, ami remélhetőleg inspirálja őket arra, hogy rájöjjenek, igenis érdemes egy célért küzdeni. 

Segítünk nekik abban, hogy interaktív módon szerezhessenek bővülő ismereteket a világról, másokról és önmagukról. Olyan csoportos játéktevékenységbe csöppennek, melynek során egy képzeletbeli világot építenek fel, ahová szereplőként kapcsolódnak be. A fiktív világon belül ugyanakkor valós problémákkal találkoznak, és ezekből a találkozásokból valós tudásra és tapasztalatra tesznek szert. 

Próbáljuk odavarázsolni az otthon melegét, a családias légkört, ahol biztonságban érezhetik magukat. Különleges, maradandó élményt nyújtanak a gyerekeknek a foglalkozásaink, mindig várakozással tekintenek a következőre. Bízunk abban, hogy motiváltsággal ki tudjuk aknázni valamennyi gyerekben a bennük rejlő lehetőségeket, és tudunk nekik abban segíteni, hogy sikerüljön elsajátítani az életben való boldoguláshoz szükséges ismereteket, készségeket és attitűdöket.  

Kialakítottunk az iskolában két néprajzi szobát Régi korok kincsestára elnevezéssel. Itt be tudjuk mutatni a gyerekeknek elődeink rég elfeledett használati tárgyait, kincseit szinte múzeumi körülmények között. 

A tudás nem apáról fiúra száll, az átörökítésben fontos szerepe van az oktatásnak. Ha tanítványaink tisztában vannak népünk értékeivel, az elősegíti a kötődést a nemzethez, ugyanakkor megbecsülik, tisztelik más népek kultúráját is. 

Az ötletet, hogy legyen egy maradandó kiállításunk, tett követte. Nagyon nehéz volt összegyűjteni a régiségeket, hiszen azok egy része az enyészeté lett, a megmaradtak pedig ma már falumúzeumokban találhatók. Hálás vagyok Heizer Zoltánné intézményvezetőnek, aki lehetővé tette, hogy létrehozzuk az állandó kiállítást! Tevékenyen közreműködött a termek berendezésében. Együtt vezetjük vele a foglalkozásokat, ötleteivel gazdagítja azokat. Köszönet illeti tanítványainkat, kollégáinkat, a szülőket, ismerősöket, sőt ismeretleneket is, akik felhívásunkra lelkesen gyűjtötték és hozták el a nagyszülők, dédszülők még meglévő tárgyait. Megmozdult az ifjúság, kutakodtak a családtagoknál, szomszédoknál, rokonoknál és boldogan adták át az összegyűjtött régi tárgyakat. Érdekes történeteket is meséltek arról, hogyan sikerült szert tenniük egy-egy darabra. Ugyanilyen ifjonti hévvel, lázas izgalommal keresték a kollégáink is a rejtett kincseket. Akadt olyan munkatársunk, akinek gyűjtőtől sikerült megszereznie a kukoricamorzsoló gépet. Sok munkát töltöttünk az ütött-kopott régiségek felújításával. Megtisztogattuk, kicsinosítottuk azokat, hogy közel hajdani pompájukban várják a gyerekeket. Mindegyikre ráírtuk az adományozó nevét. Megérte a fáradságot! Legnagyobb örömünkre be tudtunk rendezni egy régi életteret: a konyhát, a tisztaszobát, a mosdót, az éléskamrát, a gazdasági részt. A másik kis helyiségben pedig egy régi tantermet. Mindkét terem arra hivatott, hogy be tudjuk mutatni a gyerekeknek elődeink rég elfeledett használati tárgyait, szokásait, kincseit. 

Ám nemcsak gyönyörködhetnek tanítványaink a kiállított tárgyakban, hanem interaktív foglalkozásokon ismerkedhetnek meg velük részletesen. Hiszen visszacsöppennek abba a világba, ahol a mai korszerű eszközök őseit mutatjuk be. Ugyanis időutazásra invitáljuk őket.  „Beülnek” egy időkapszulába. Igazgatónő odavarázsolja őket a sparhelt mellett szorgoskodó Mariska nénihez, akit én jelenítek meg. Nagyon örülök a kis vendégeimnek! Bemutatom nekik nagyszüleink, dédszüleink konyhában, tisztaszobában, mosdóban, kamrában, gazdasági részben használt tárgyait, eszközeit, szerszámait. Természetesen a gyerekek nem csendes résztvevői ennek, hanem nagyon sok mindent ki is próbálhatnak. Egyik foglalkozáson a konyhában szorgoskodom, aztán viszem az ebédet az aratóknak. Ekkor a gazdasági részben kiállított eszközök segítségével megtanítjuk, milyen munkákat végeztek a földeken. Egy másik foglalkozáson a régi osztályteremben pedellusként csengetek be egy korabeli falra szerelhető mívesen kidolgozott kézi csengővel és így hívom órára a nebulókat. Igazgatónő pedig bevezeti őket az egykori tanulás rejtelmeibe. Megfogadtuk Morus Tamás bölcs gondolatát: „A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.” 

Mindkét helyiségben korabeli képek és videófelvételek is segítik elképzelni a gyerekeknek az egykori életet. Előzetes megbeszélés alapján várjuk a csoportokat, hiszen tulajdonképpen minden órához kapcsolódnak a foglalkozásaink, legyen az irodalom, rajz, matematika vagy éppen ének. De nem maradhat ki a testnevelés sem, a régi tanteremben azzal kezdjük az órát. A kollégák nagyon örülnek, hogy mikor a tananyag kapcsolódik  a foglalkozásainkhoz, mi be tudjuk mutatni a gyerekeknek az egykori életet, kezükbe tudjuk adni a rég elfeledett tárgyakat, énekelhetik a nép ajkán született dalokat, rajzolhatnak palatáblára. 

Mit is kínálunk nekik? A konyhánál kipróbálhatják a kávédarálást, ahogyan az illatos kávészemekből porhanyós kávét tekernek a régi fából készült kávédarálóban. Darálhatnak mákot. Rácsodálkozhatnak a régi sparheltre, az egykori használatára. Megismerkedhetnek a miskakancsóval, a csikóbőrös kulaccsal, a rézmozsárral, a tarkedli sütővel. Megnézhetik a konyhakredencben tartott eszközöket. Játékos formában, a kezükbe adva azokat, megtanítjuk a nevüket, használatukat. 

Bepillantást nyerhetnek a tisztaszobába, ahol áll a katiban a gyerek. Elringathatják a közösen énekelt altatódallal a patyolatfehér pólyában szundító kisbabát. Megnézhetik, milyen ágyikóban aludtak a csecsemők. Megmutatjuk, milyen volt a gyönyörűen hímzett ágytakaróval letakart fekhely. Az 1900-as évek elejéből ránk maradt cérna felhasználásával stoppolhatnak lyukas zoknit a gomba alakú stoppolófa segítségével.

A mosdóban megmoshatják a kezüket a fából készült tartóban levő lavórban, megtörölhetik a hímzett törölközőben. Megismerhetik, hogy milyen szépítkezőszereket használtak öregjeink. Megnézhetik, hogyan sulykolták a patakban az asszonyok a ruhákat. Hogyan mángorolták ki a megszáradt vásznat. Azt is kipróbálhatják, hogyan prakkerolták ki a port a szőnyegből hajdanán.

A kamrában elfeledett kincsek sorakoznak: vindők, más néven zsírosbödönök, sajtárok, zsomporok vagy zsomborok, ami nem más, mint kenyérszakasztó kosarak, vajköpülő, régi mázsa. Megtanítjuk, hogy mire használták azokat elődeink. A gyerekek tölthetnek kolbászt régi hurkatöltővel, szitálhatnak lisztet, kipróbálhatják a tehénfejés művészetét gumikesztyű segítségével. 

A gazdasági részben képet kapnak, miféle eszközökkel dolgoztak a földeken elődeink. Hogyan zajlott az aratás. Milyen nehéz fizikai munka volt az férfiaknak, nőknek egyaránt. Megtanulják a gyerekek, mi a rend, a marok, a kéve, a kereszt. Láthatják, milyen eszközöket használtak az egyes kerti munkálatokhoz. Kipróbálhatják a gyalulást. Morzsolhatnak kukoricát. 

A tanteremben pedig az apácáktól örökölt közel százéves iskolapadba ülhetnek be gyerekeink. Kipróbálhatják, hogyan tanultak a múlt századokban a kisdiákok. Megnézhetik, milyen volt a felszerelésük. Összehasonlíthatják, hogyan fegyelmeztek egykor s hogyan ma a pedagógusok. Utánmondással elsajátíthatják a megfelelő otthoni és iskolai viselkedés szabályait egy régi versbe szedett illemtan szövegből.  Részt vehetnek egy régi matematika-, rajz-, énekórán. Írhatnak palatáblára, tehetnek spongyát rá. Számolhatnak abakuszon. Megnézhetik a pennát és a kalamárist. Megtudhatják, miféle elemózsiát vittek a gyerekek tízóraira: egy szem almát, hagymát meg egy karéj kenyeret. Hideg időben sült krumplit a zsebbe, hogy melegítse a kezüket. Láthatják a képet, ahogy a kisgyerek gólyalábon megy télen az iskolába, nehogy összesározza a kapcáját, mert nem tellett a szüleinek cipőre. Összegezve: bepillantást nyerhetnek az egykori iskolai életbe. 

Videón is megtekinthetik a „Régi korok kincsestára” elnevezésű helyiségeinket. A feladatlapok kitöltésével tanúsíthatják, hogy megőrizték a múlt egy szeletét. 

A foglalkozásokon megfér egymás mellett a palatáblára írt jó válasz és a tableten megoldott feladat. Jelezve ezzel, hogy a múlt és a jelen milyen szoros kapcsolatban van egymással. „A múlt erős gyökér, jelen és jövő belőle él.„(Bábel Balázs érsek) 

Öt tematika köré csoportosítottuk a foglalkozásokat, amely egy-egy óra anyaga. Mindegyiknek kidolgozott forgatókönyve van. A címüket régi falvédők írásai ihlették. Íme:

1. Konyha, tisztaszoba, mosdó: „Kedves vendég nem kínálunk, végy egyedül, itt a tálunk!”

2.  Kamra: „Van itt mindenféle jó falat, aki éhes, jóllakhat!”

3.  Gazdaság: „Bort, búzát, békességet, csinos, dolgos feleséget!”

4.  Iskola: ” Istennek, hazának, tudománynak”

5. A termekről készült DVD megtekintése, feladatlap kitöltése: ”Régi korok kincsestára” 

Úgy gondolom, ebben a két teremben a fentieken kívül levő foglalkozásoknak kimeríthetetlen a tárháza. Csak néhány gondolat a teljesség igénye nélkül, hogy mivel lehet még a gyerekek tudását gyarapítani játékos formában: népszokások felelevenítésével, az évszakokhoz kötődő jeles napok bemutatásával, a tájegységekként változó népviselet szemléltetésével. Összehasonlíthatják, milyen öltözéket viseltek a falusi és mezővárosi parasztemberek, cívisek, pásztorok, kézművesek. Mit hordtak hétköznap, ünnepnap. Lehet kézműves foglalkozásokat is tartani: babát csutkából, rongyból, fakanálból, csuhéból készíteni. A zokniba csomózott dió vagy szárazbab remekül csörög. Iskolánk profiljához kapcsolódva mindjárt alakíthatnak zenekart is. Tanulhatnak népdalokat, népi gyermekjátékokat, mondókákat, találós kérdéseket, közmondásokat. Pedagógusaink, akik elkötelezettek a hagyományok átörökítésében, rengeteg lehetőség közül választhatnak.

Természetesen nemcsak a mi tanulóink vehetnek részt ezeken a foglalkozásokon, hanem bárki, aki érdeklődik a hagyományok iránt. A 2019-es évben a város szinte valamennyi óvodás nagycsoportosa részt vett az élménypedagógiai foglalkozásainkon. Rendkívül kedves és szívet melengető méltató gondolatokat írtak az emlékkönyvünkbe. Sajnos a 2020-as év nem kedvezett nekünk sem. Reméljük, hamarosan élet töltheti meg újra a termeinket, s megelevenedhet a múlt. 

Szívünkhöz nőtt a Régi korok kincsestára, ahol próbáljuk az ifjúságnak átadni, milyen nagyszerű dolog, ha nem felejtjük el a múlt értékeit, a ránk bízott hagyatékot. ”Kultúrát nem lehet örökölni.  Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” (Kodály Zoltán)

Sok tárgyat vittem én is a nagyszüleim, dédszüleim örökségéből. Ennél méltóbb helyre nem is kerülhettek volna! Mikor belépek a termekbe, olyan érzésem támad, mintha hazaérkeztem volna a múltba, a gyerekkoromba. Ott vannak velem gondolatban a dédszüleim, nagyszüleim, szüleim, és az a sok ismeretlen ismerős, akiknek utódai lehetővé tették nekünk ezt a csodálatos és kalandos időutazást.

A gyerekek velünk együtt nagyon kedvelik a foglalkozásokat. Izgatottan várják a következő alkalmat. Megállítanak a folyosón, hogy mikor mehetnek újra Mariska nénihez? Hiszen kifogyhatatlan kíváncsiságuk és kérdéseik által vizsgáztatják a felnőtteket, hogy azok mit tudnak a világról, amelyben felnővén biztonsággal kell majd nekik élni. Megtanítjuk, hogy a világ megértéséhez őriznünk kell a múlt értékeit, saját hagyományainkat, ezeréves dallamainkat, játékainkat. 

Minden korcsoportot szívesen látunk vendégül. Természetesen mindenkinek az életkori sajátosságainak megfelelő foglalkozásokat tartunk. Szeretnénk, ha a városunkba ellátogató turistáknak, gyerekcsoportoknak is be tudnánk mutatni gyűjteményünket! 

Bármilyen órának helyt tudnak adni ezek a termek, legyen az egy népmese feldolgozása irodalom órán, népdal tanítása ének órán, tárgyak rajzolása rajz órán, nem beszélve a történelem órákról. Kimeríthetetlen a tárháza a bennük rejlő lehetőségeknek.

Tulajdonképpen önerőből hoztuk létre a két termet, lelkes szülők, gyerekek, kollégák, ismerősök és ismeretlenek gyűjtő-és adományozó munkájának köszönhetően. Humánerőforrás: pedagógusok. Pénzügyi erőforrás: az eszközök karbantartását kell megoldanunk, egyéb kiadásunk nincsen.

2021 májusában az két terem a Pápai Települési Értéktár gyűjteményébe került.

2021. 06. 10-én sikeres pályázattal a két terem a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumába került.