Töprengő (Arizona) szoba

Az iskola több mint százéves múltra tekint vissza, az 1880-as években alapították az elődjét. A jelenlegi iskolai működést 2007-ben alapozták meg, amikor a város egyesített 2 külön működő szakiskolát Szeged-Móravárosi Szakközép- és Szakiskola néven. Az iskola 2015-től a Szegedi Szakképzési Centrum tagintézményeként több mint 40 szakmában kínál képzési lehetőséget a hegesztőktől kezdve a fodrász vagy épp az asztalos képzésig.

Az iskola igyekszik több hazai és nemzetközi innovációban is részt venni – ez utóbbi keretében rendszeresen van Erasmus+ szakképzési mobilitási projektjük. Hazai tekintetben pedig – a szakképzési centrummal – az elsők között szervezték meg a Szakmák Éjszakáját, mely a nagy érdeklődésre való tekintettel már első alkalommal országos szintre nőtt és azóta minden évben megtartják (www.szakmakejszakaja.hu)

Az iskola jelenleg 71 osztállyal működik, 1159 fő jár a tagintézménybe, amely 47 különböző szakképesítést kínál. A legnagyobb létszámot a szakközépiskola teszi ki (651 fő),szakgimnáziumba 508 fő jár. Nappali tagozatra a tanulók 70%-a jár. Sajátos nevelésű igényű a diákok 10%-a.

Mindehhez a tanári létszám 118 fő, az alkalmazotti létszám 153 fő.

Küldetésünk:

„Minden technika művészetté nemesedik a tudás legmagasabb fokán.” Tanulóink nemzetközileg is versenyképes színvonalú felkészítése a jövő szakmai kihívásaira, inspiratív környezetben, elhivatott és megújulni kész munkatársakkal.

A térség munkaerőpiaci helyzete az utóbbi időben folyamatosan javul, csökken az álláskeresők és azon belül is a 25 évnél fiatalabb, illetve az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők száma.

Az általános oktatási problémák azonban ebben a megyében és így iskolában is jelentkeznek: a nem megfelelő pályaválasztásra visszavezethető motiválatlanság vagy épp korai iskolaelhagyás.

Az iskola – többek között – nemzetközi projektekkel igyekszik a beiskolázást javítani, vonzóvá tenni azt a diákok számára. Folyamatosan fejleszti pedagógiai módszertanát, és legutóbb a középiskolák eredményességi rangsorában a fiú tanulók szövegértését fejlesztő témában a Szegedi Móravárosi iskola nyerte el az országos első helyezést.

Ennek ellenére általános probléma, hogy a diákok egy része nem tartja be az együttműködés szabályait – többnyire közbekiabálással, a munka megtagadásával, az osztálytársai zavarásával vagy tiszteletlen viselkedéssel okoz kihívást az órát tartó pedagógusnak. Ezen problémák felszámolása érdekében, kísérleti jelleggel kezdte el alkalmazni a Töprengő szobát az iskola az első évfolyamon. A tapasztalatok fényében tervezik ezt kiterjeszteni a többi tanulóra is.

Az iskola 2017 őszétől indította el a programot, először is rögzítve annak alapelveit, amely minden teremben ki van függesztve: minden diáknak joga van a zavartalan tanuláshoz, minden pedagógusnak a zavartalan tanításhoz, mások jogait mindig tiszteletben kell tartani.

Kialakították magát a Töprengő szobát: egyszerű berendezéssel, a falakon a program alapelvei és a szoba rendjének szabályzata olvasható.

Ezt követte az adminisztratív előkészítés és a pedagógusok felkészítése. Ennek keretében módosították a pedagógiai programot és a házirendet, lefektették a Töprengő szoba működésének és működtetésének szabályait, összehangolták azt az e-naplóval. A programot először az induló 9. osztályokban tették lehetővé. Az érintett pedagógusokat nevelőtestületi értekezleten tájékoztatták, illetve készítették fel több alkalommal, de a teljes testületnek is tartottak felkészítést. Tájékoztatták a tanulókat és a szülőket is.  A szobában tanítási időben mindig van egy ügyeletes pedagógus vagy segítő szakember, aki az órák alatt higgadtan, nyugodtan fogadja a diákot és beszélget vele. Szünetekben a terem nem elérhető.

A szobába küldés hangsúlyozottan nem büntetés. A cél, hogy a tanuló felelősségteljesebben viselkedjen, lehetőséget kapjon, hogy a problémájával valaki azonnal foglalkozzon, segítő beszélgetés keretében tárják fel az elhárítandó problémát.

Amennyiben egy (vagy több) diák zavarja az óra menetét és nem hajlandó az ott kifüggesztett 3 alapelv mentén együttműködni, akkor a pedagógusnak lehetősége van őt a Töprengő szobába küldeni. A tanulónak kötelessége a lehető legrövidebb idő alatt a tréningszobába megérkezni az űrlappal.  Ha elhagyja a tantermet, de nem érkezik meg a töprengő szobába, akkor az adott órája igazolatlan.

Az űrlapra vezeti fel az őt ide küldő oktató a probléma hátterét, erről tájékozódik az Töprengő szobában lévő ügyeletes, majd a tanulóval átbeszélik a helyzetet, ami a tanterem elhagyásához vezetett. A beszélgetés eredményeképp az ügyelő eldönti, hogy a tanuló a következő tanórán való részvételre alkalmas, képes-e. Amennyiben nem, vagy további beszélgetés szükséges akkor még egy órát a tréningszobában tartózkodhat a diák, illetve az ügyelő tovább küldheti őt az iskola szociális munkásaihoz, pszichológusához.

A Töprengő szobában való tartózkodásnak meghatározott szabályai vannak – ilyen például, hogy a tanulónak mindig pótolnia kell az órai munkát, számonkérés alól nem mentesíti őt, akár több diák is elhagyhatja a termet (meghatározott feltételek mentén).

Amennyiben a diák több alkalmat is összegyűjt, arról sorban tájékoztatást kap az osztályfőnök, a 3-4. alkalom után már a szülő is, és személyes találkozót is megbeszélnek vele. Ennél több alkalom után segítő szakembert vonnak be, tájékoztatják az iskolai vezetőséget, illetve 20 alkalom után már a Család és gyermekjóléti szolgálat is információt kap.

A Töprengő szobában való tartózkodást adminisztrálják, ennek feladata meghatározott kollégához van rendelve. Hetente összegyűjtik az információs lapokat és összegzik azokat, így lehetőség van mind tanulókra, mind pedig problémakörökre bontva nyilvántartást vezetni.

“A tanulók sokszor érkeztek a szobába feldúltan, indulatosan. Minden esetben sikerült az indulatokat megfékezni, lenyugtatni a tanulókat. Miután a gyerekek eltudták mondani problémáikat, odafigyelésre, érdeklődésre találtak, sokkal jobb hangulatban tudtak a következő órákon részt venni. Mindig nagy hangsúlyt fektettek az ügyelők arra, hogy a problémát több oldalról körbejárják, megvilágítsák, hogy miért nem helyes az a magatartás, ahogyan viselkedtek, mivel akadályozták a többi tanulót abba, hogy a tanulásra tudjanak koncentrálni.

Egész tanévben 112-szer jelent meg valamelyik diák a Töprengőben. Néhány tanulót többször is a szobába küldtek, azonban jelzésre nem volt szükség a gyermekjóléti szolgálat felé. A második félév tapasztalata, hogy a tanulók is megértették a szabályokat.” (Részlet a Töprengő projekt 2017/2018. tanév beszámolójából)

Ezzel összefüggésben az iskola azt is megvizsgálta, hogy a fegyelmi fokozatok hogyan változtak a tanév során. Itt azt tapasztalták, hogy a fegyelmi fokozatok száma akár nőtt is. A Töprengőbe került diákok közül azonban mindösszesen 5 fő került a fegyelmi bizottság elé – vagyis az ő esetükben a módszer be tudta tölteni funkcióját, és pozitív irányú változást tudott elindítani magatartásukban. A növekvő fegyelmi számokat így a felsőbb évfolyamoknál kell keresni, ahol a Töprengő lehetőségét (még) nem alkalmazzák. Éppen ezért az iskola szeretné a jövőben szeretné a programot az összes tanulóra kiterjeszteni.

A módszertan megalapozása és a program elindítása érdekében megalakult a Töprengő Team. A csapattagok: a módszer bevezetése iránt elkötelezett pedagógusok, az iskolai szociális munkás, iskolapszichológus a nevelési- és általános igazgatóhelyettesek és két külsős szociális munkás, illetve két hitoktató. Ők képzéssekkel támogatják az iskolát, illetve ők maguk is tartanak ügyeletet a Töprengő szobában. Az ügyeletet tartó pedagógusok 2*4 órás felkészítésen vettek részt előzetesen.

A projekt nem szeptember 1-jén, hanem valamivel később, október 1-jén indult, amikor már nem volt várható változás az órarendben, így a tanárok ügyeleti beosztása is összehangolható vált az órarenddel. Az ügyelet mellett meg kellett oldani a helyettesítést is.

Az első tanév végén összesítették az adatokat és elemezték a Töprengő szobába kerülés okait. Illetve megvizsgálták, hogy a fegyelmi ügyek emellett növekedtek, amely indokolttá tette, hogy a felsőbb évfolyamosok számára is elérhető legyen a “szolgáltatás”. Ezek mellett viszont akadályozó tényezőkkel is szembesültek:

1. adminisztráció: Új naplót vezettek be, emiatt nehezebb a töprengős hiányzás igazolása, illetve az ügyelő tanárok órarendbe illesztése.
2. bizonyos kollégák ellenállása – akik kimaradtak az ügyelési lehetőségből, ők továbbra is inkább a „hagyományos” módszert alkalmazzák, vagyis fokozatot írnak be a diáknak.

A szoba kialakítása és felszerelése igényelt minimális befektetést. A humán erőforrás nem jelent külön költséget.

A saját tanárok mellett pedig van még 3 külsős segítő, akik minden nap a negyedik órától kapcsolódnak be.