Múzeumpedagógia – másképpen: gyakorlati programok hátrányos helyzetű diákoknak

Rövid összefoglaló

A szegénytelepeken élő gyerekek világa zárt világ.

Telep-óvoda-iskola-orvosi rendelő dimenzióban mozognak, amit egy-egy kirándulás, tábor vagy rokonlátogatás színesít. És a börtönbeszámolók, meg a „kanadások” hírei. A kettészakadt társadalomban az átjárásnak nem sok csatornája működik. Moziba, színházba, korcsolyázni, síelni nem mehetnek, családi nyaralás szintén szóba sem jöhet. Kontrasztként a távoli, valóságban elérhetetlen, de virtuálisan közel hozható világok állnak még előttük. Ez a zárt és ellentmondásos helyzet alig ad esélyt egészséges jövőkép és motiváció kialakulására. 

Fontos minden olyan lehetőséget megragadni, amelyik tágíthatja, színesítheti a számukra közvetlenül elérhető világot. 

A Miskolci Herman Ottó Múzeum felkérésére összeállított és véghezvitt programunk azt a célt tűzte ki, hogy telepi gyerekek számára az ismeretlen múzeumi világból otthonos közeget teremtsen.

A program elengedhetetlen része volt egy új, a hátrányos helyzetű gyerekek múzeumpedagógiai fejlesztéséhez szükséges módszertan kidolgozása is. Ez a program gerincét képező témák meghatározása után menet közben, műhelymunkák sorozatával történt, folyamatosan értékelve a lezajlott foglalkozásokat, és tervezve a következőket. 

Szakkör jellegű foglalkozásokat tartottunk, heti egy alkalommal, alkalmanként mindig ugyanazzal a 8-10 diákkal. A helyszín a Miskolci Herman Ottó Múzeum papszeri épülete és annak udvara volt, illetve egy alkalommal a borsodi földvár. 

A gyakorlat-orientált program során a gyerekek a honfoglalás kori emberek mindennapjaival ismerkedtek meg. Íjászkodtak, régészkedtek, megtanultak kovakővel és taplóval tüzet csiholni, őrlőkővel lisztet készíteni és lepényt sütni, korhű mintákkal ruhákat festettek és készítettek jurtamakettet is. A résztvevő gyerekek a foglalkozás-sorozat végére az adott kiállítás házigazdáivá váltak, képesek lettek bemutató foglalkozások segítésére is.

A jó gyakorlat környezete (kontextus)

A programban résztvevő gyerekek első sorban Lyukóvölgyből, Magyarország legnagyobb szegregátumából érkeztek, és a Nyitott Ajtó Baptista Iskola diákjai voltak. Egy csoport hetedik-nyolcadik osztályos, egy másik pedig negyedikes. Fiúk és lányok vegyesen. 

A gyerekekkel iskolai időben foglalkoztunk. A nagyobbakkal másfél éven, a kisebbekkel egy éven át. Ebben a leírásban csak a nagyobbak programját ismertetjük.

A baptista iskola vezetése nyitott az új pedagógiai módszerek iránt akkor is, ha ezzel feszegetik a közoktatás jelenlegi rendszerének kereteit, hiszen ezek az új megközelítések napi problémáikra adnak hatékony válaszokat. 

A gyerekek megszerzett tudásukat iskolai témanapon is bemutathatták, és elismerést is kaptak érte. 

A változtatásokra való igény háttere, bevont célcsoportok

A tünetek a hátrányos helyzetű/roma gyerekek jellegzetes tanulási és magatartási problémái voltak. Az észak-keleti régióban számos olyan iskola van, amelyek, főként spontán szegregációs folyamatok következtében, szinte csak hátrányos helyzetű és roma gyerekeket oktatnak. Az iskoláknak azonban kifejezetten ezen gyerekek hatékony oktatásához kifejlesztett valós eszköz alig áll rendelkezésükre. A közművelődési intézmények sokat segíthetnének a gyerekek fejlesztésében, de ennek sem hagyománya, sem kialakított módszertana nincs még.

 A tanítási időben zajló foglalkozásokra jellegzetesen azokat a gyerekeket küldték a tanárok, akik leginkább megnehezítették az órai munkát, vagy valamilyen nem sokkal korábbi trauma miatt jótékony hatásúnak vélték a velük való kiscsoportos törődéstünket. 

Megtett intézkedések, általuk elindított folyamatok

A program vezetője pedagógus végzettségű, az alternatív pedagógiai módszerekben és hátrányos helyzetűek oktatásában jártas kollégánk volt. Egy alapos helyismerettel rendelkező pedagógus és egy múzeológus segítségét vette igénybe, aki a szakmai irányítást végezte.

A hátrányos helyzetű, legtöbbször roma tanulók fejlesztésére az iskolarendszer hagyományos eszközei elégtelennek bizonyulnak. A gyerekek közoktatásbeli útja legtöbbször kudarcokkal teli, belső motivációjuk hamar elvész, mert képességeik és az iskolák által jellemzően közvetített elvárások messze esnek egymástól. Kevés olyan tevékenység épült be a közoktatásba, amely egyszerre szolgál alaposan átgondolt, a gyerekek eltérő képességeihez igazított célokat, ugyanakkor hatékony módszerek alkalmazását teszi lehetővé, és izgalmas is a gyerekek számára. Izgalmas, mégpedig nem csak a hátrányos helyzetű gyerekek számára. Lényeges, hogy a tevékenységek kiválasztásánál elkerüljük azokat a sztereotípiákat, amelyek pozitív indíttatásuk ellenére is beskatulyázó jellegűek. (Pl.: Roma gyerekek? Majd táncolnak és zenélnek!)

E helyett mi a honfoglalás korának gyakorlati példákon keresztüli feldolgozásába vágtunk. A szakmai tartalmat a múzeum „Elit alakulat” című, honfoglalás kori katonák sírjaiból előkerült leletekre alapozott kiállítása, és a múzeológusok tudása adta. Célunk az volt, hogy a honfoglalás kori hétköznapokat közel hozzuk a lyukóvölgyi gyerekek hétköznapjaihoz.

A befogadáshoz szükséges nyugodt, és a külső zavaró hatásoktól minél mentesebb állapotot általában rövid drámapedagógiai játékokkal teremtettük meg. A drámapedagógia egyébként is fontos eszközünk volt, különböző hangsúllyal, de minden foglalkozás szerves részeként. Fontos volt, hogy a gyerekek minél inkább „helyzetbe kerülve” gondolkodjanak a faladatokon, ne kívülállóként.

Főbb tevékenységek:

1.  Fémkereső használata

Bevezetésként dolgoztunk fémkeresővel, mint a régészek egyik fontos műszerével. használatának megtanulása a program későbbi szakasza miatt is fontos volt. Most csiholóvasat találtuk vele.

2.  Tűzgyújtás csiholóvassal, kovakővel és taplóval

A programokat nem a kiállításon, sőt, nem is az épületben kezdtük. Nem azt a benyomást akartuk kelteni, hogy a felnőttek milyen szép kiállítást tudnak rendezni. Honfoglaláskori eszközökkel (csiholóvas, kovakő, tapló) próbáltak a gyerekek tüzet gyújtani a múzeum udvarán.

3.  Jurtamakett készítés

Tüzet már tudtunk gyújtani, kezdődhetett a hajlék építése. Honfoglaláskori jurta kb. 1 m átmérőjű makettjét készítettük el bőr rögzítésekkel, nemezfedéssel, minden lehetséges munkafázist magunk végezve. Hat, nem mindig egymást követő foglalkozást vett igénybe a munka.

4.  Gabonaőrlés, főzés

Őrlőkővel, majd kézimalommal őröltünk. Korabeli ételeket készítettünk olyan alapanyagokból, amelyek akkor is rendelkezésre álltak, pl. köles, tönkölybúza, kecsketej, lestyán, szurokfű, kakukkfű, fokhagyma, méz, 

5.  Hadászat

Hagyományos íjászatot és kopjavetést tanultunk a korabeliekhez hasonló fegyverekkel. 

6.  Kaftánfestés

Nyers színű anyagból készült, korabeli szabású ruhákat festettünk, majd a kiállítás anyagából a gyerekek által választott mintákkal díszítettük őket, sablonfestéses technikával.

7. Sírfeltárás és történet feldolgozás

A múzeum udvarán egy homokkal feltöltött sírmakettbe csontvázat és néhány tárgyat rejtettünk el. A gyerekek fémkeresővel, megvizsgálták, majd szelvényekre osztva spaklikkal és ecsetekkel feltárták a sírt. A benne talált tárgyak (nyílhegy a bordák között és színes gyöngyökből fűzött nyakék),és a korról addigra megszerzett ismereteik alapján ki kellett találniuk egy történetet arról, hogy, ki lehetett a halott, és mi történhetett vele. A történet szövése több foglalkozáson át folytatódott. A gyerekek különböző eljátszott szerepekben számos olyan konfliktushelyzetet is megéltek közben, amelyek mai életüknek is részei.

8. Személyes történelem

A diákok többsége olyan (roma) családból érkezett, ahol az idő felfogása jellegzetesen eltér az írott történelemmel és irodalommal rendelkező népek felfogásától. Az idő érzékelését megkönnyíti számukra - minden gyerek számára, egyébként -, ha a családjuk történetét, szüleik, nagyszüleik személyes emlékezetét, történeteit használjuk kapaszkodóként. Feladatul kapták a gyerekek, hogy beszélgessenek elérhető idősebb rokonaikkal, és, ha tehetik, hozzanak be régi családi fényképeket is. Ezekről azután ők meséltek nekünk, hónapokon át, alkalomról alkalomra, mindig más. A családi fényképek tárolásához karácsonyi ajándékként fényképalbumot kaptak. A saját családjukról való gondolkodás sokat segített abban, hogy képesek legyenek a honfoglalás kori történetekbe belehelyezkedni.

Szükséges kompetenciák: helyismeret, beleértve a családok ismeretét is; nyitottság új pedagógiai módszerek iránt; annak belátása, hogy az iskola által megfogalmazott célok eléréséhez alkalmanként hatékonyabb út vezet a tanórán kívüli lehetőségek céltudatos felhasználásával; lelkesedés. Drámapedagógiai tapasztalat.

Legcélszerűbb lenne a tevékenységeket hosszú távon, az iskola mindennapi életébe integráltan végezni. Így lehetne leghatékonyabban és legcélirányosabban kihasználni a bennük lévő fejlesztési lehetőségeket.

Legfontosabb változások

Legfontosabb eredmény talán a sikerélmény, amiben ezeknek a sokszor lenézett gyerekeknek részük volt, mégpedig olyan tevékenységek végzésekor, amelyek vonzóak lehetnek bármely társadalmi csoport gyerekei számára. 

A gyerekekkel csak iskolai keretek között találkozó pedagógusok meglepődve - és örömmel -tapasztalták, hogy milyen képességek hozhatók elő tanítványaikból. 

A program működőképességének egyik kulcsa a tevékenységek vezetését végző munkatársak lelkesedése, kitartása és hozzáértése volt, ami fokozatosan egészült ki a múzeumi munkatársak fokozatos bevonódásával. Utóbbiak eleinte szkeptikus hozzáállását fokozatos bevonásukkal sikerült aktív és lelkes közreműködéssé átformálni.

Tanulságok

Az iskola nyitottsága elengedhetetlen. Csak akkor lehet sikeres egy iskolai időben, de nem iskolai szervezésben működtetett program, ha a pedagógusok értik, hogy a komplex személyiség fejlesztésnek sokkal több haszna van, mint egy-egy kimaradt tanórának.

Szintén fontos a közművelődési intézmény befogadó, együttműködő hozzáállása is. Nem automatikus számukra sem a sztereotípiákon túllépve az adott gyerekre/feladatra való odafigyelés.

Szükséges erőforrások

A programsorozat részben a Miskolci Herman Ottó Múzeum saját forrásából, részben a miskolci önkormányzat támogatásával, a kezdeti sikerek után pedig egy NKA-s pályázat keretén belül valósulhatott meg. 

Egyéb információ

A programot dokumentáltuk, egyes részeiről kisfilmeket is készítettünk, és általában múzeumpedagógiai szakmai fórumokon került bemutatásra. Köznevelési szakmai körökben még nem terjesztettük.  

Munkánk legjelentősebb elismerése az volt, amikor a 2014-es Múzeumok Majálisán a Nemzeti Múzeum kertjében a lyukóvölgyi gyerekek házigazda szerepben állták meg a helyüket az „Elit alakulat”, mint az „Év Kiállítása” kiemelt standján. Hosszú utat tettek meg idáig.

Olvassa el a teljes leírástTeljes leírás bezárása

Szerző:

Takács Gábor

Intézménynév:

Miskolci Herman Ottó Múzeum és Nyitott Ajtó Baptista Iskola

A korai iskolaelhagyás európai információs portálja a lehető legjobb felhasználói élmény biztosítása érdekében sütiket használ. Amennyiben tovább használja az oldalt, elfogadja az sütik használatát. Kérjük, további információkért olvassa el az Adatvédelmi nyilatkozatunkat.