A társadalmi egyenlőtlenségek egymással összefüggő, gazdasági helyzeten, etnikai, vallási, nemi hovatartozáson alapuló társadalmi hátrányokból eredő esélyegyenlőtlenségek. A társadalmi kirekesztés súlyos szociális és gazdasági probléma, amely megoldásában az oktatás kiemelt szerepet játszik. A magas színvonalú oktatáshoz és képzéshez, illetve más tanórán kívüli tevékenységekhez való hozzáférés növelése az alacsony szocio-ökonómiai háttérrel rendelkező diákok számára, a kompetenciafejlesztésbe való befektetés, a koragyermekkori időszakot célzó intézkedések mind olyan strukturális lépések, amelyek segítségével az oktatási rendszer a társadalmi egyenlőtlenségek kezelését célozza.
Kutatások bizonyítják, hogy az eredmény-orientált iskolai légkör gyakran letükrözi és újratermeli a társadalomban megfigyelhető egyenlőtlenségeket iskolai szinten. Ez azt jelenti, hogy a társadalmilag kirekesztett csoportok iskolai szinten is kirekesztődnek, míg a hangsúly inkább a privilegizáltabb tanulók sikereire helyeződik. A korai iskolaelhagyás szempontjából ez kiemelkedő probléma, ugyanis a lemorzsolódás és a társadalmilag hátrányos helyzet között nagyon erős kapcsolat mutatkozik. A társadalmi egyenlőtlenségek osztálytermi kezelése szempontjából a kollaboratív, támogató kultúra, a tanulóközpontú oktatás, illetve a kölcsönös bizalmon alapuló tanár-diák és diákok közötti kapcsolatok elengedhetetlenek.