Rövid összefoglaló
A szolnoki Baross Gábor Gépipari, Közlekedési Szakközépiskola és Szakgimnázium évek óta stratégiai szinten kezeli a korai iskolaelhagyás kérdését és igyekszik minden formális és nem formális eszközt megragadni annak érdekében, hogy az iskolát a végzettség megszerzése előtt elhagyók számát csökkentsék.
A megoldás egyik fő motívuma, hogy igyekeznek kellemes iskolai légkört teremteni, elérni azt, hogy a tanulók a tanuláshoz és az iskolához pozitívan viszonyuljanak.
Ebben az segít, hogy az iskola tanulást segítő környezetet teremt annak érdekében, hogy diákok tanulási kedve és a világ megismerése iránti kíváncsisága erősödjön. Ennek egyik eleme az ún. Spilari klub, egy speciális, hangszigetelt audio-és zene-szoba, amelyet egy meglévő teremből alakítottak ki, pályázati pénzből előteremtve annak költségeit.
A tanárok itt tudnak olyan órákat tartani, amelyekhez speciális média támogatás szükséges. Ezen felül a szoba fel van szerelve hangszerekkel is. A lemorzsolódással leginkább veszélyeztetett roma diákok közül sokan érdeklődnek a zeneszoba iránt, olyannyira, hogy a zene iránt érdeklődő, illetve zenélni tudó diákokból iskolai zenekar is alakult. A közösséghez tartozás, az, hogy ők is sikeresek valamiben, pozitív változást eredményezett a diákok viselkedésében, motivációjában. Volt olyan diák, aki el akart menni, de a zenélés motiválta őt arra, hogy meggondolja magát és javítson az iskolai eredményein.
A Spilari szoba klub formájában rendszeresen tart foglalkozást: filmvetítések, beszélgetések teremtenek alkalmat a diákoknak és a tanároknak együtt lenni, beszélgetni – ezen keresztül pedig motiválni, tanulásra ösztönözni a diákokat.
A jó gyakorlat környezete (kontextus)
A szolnoki iskolába bekerülő diákok egy jelentős hányada valamilyen problémával küzd: jelen van az SNI és a beilleszkedési, magatartászavar, emellett a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek aránya is magas. A tanulóknál általában jellemző, hogy rendszeresen iskolai kudarcok érték őket, nem feltétlenül az az iskolát / pályát választották volna, ahol épp vannak. Eltérő kulturális háttérrel jönnek és ebből fakad, hogy nagyon heterogén egy-egy osztály, hiányzik a szabálykövetés és jellemző a motiválatlanság a gyerekek között. Emellett tipikus a szülők alacsony iskolázottsága, hasonló iskolai kudarcok megélése, ebből fakadóan a tudást nem tekintik értéknek. Nem, vagy kevésbé követik nyomon a gyerekük iskolai előrehaladását, nem kommunikálnak erről a felek, akár a tanulás feltételei sem biztosítottak otthon. Ennek számos oka lehet, ilyen például a munkanélküliségből fakadó szegénység vagy épp a szülő(k) szenvedélybetegsége. Ezekre az évek óta jelen lévő kihívásokra az iskola sem tudott jól reagálni – a merev tanár-diák kapcsolat, a személytelenség, a rossz légkör és a tanárok rugalmatlansága vagy a nagy osztálylétszám csak rontott ezen a kommunikációs és pedagógiai problémán.
Az iskola belátta, hogy ezeket a problémákat nem tudja megoldani a korábbi eszközökkel. Vagyis elindított egy belső változást, amelyre később a gyerekek és a szülők is reagálnak. A változás érintette az oktatásszervezést (pl.: tömbösített órák, bevezető időszak a 9. évfolyamon),a pedagógiát (alapkészségek fejlesztése horizontálisan),vagy akár a fizikai teret is (ld Spilari klub).
Olvassa el a teljes leírástTeljes leírás bezárása
Célcsoport:
Tanár
Ország:
Magyarország
Szerző:
Szabó Andrásné tagintézményvezető
Intézménynév:
Szolnoki Műszaki Szakképzési Centrum Baross Gábor Gépipari, Közlekedési Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája