Közösségi tér az iskolában

Rövid összefoglaló

Alaphelyzetként fontos tudni, hogy az intézményünk egy államilag fenntartott középiskola, melyben szakközépiskolai és szakgimnáziumi képzést biztosítunk, építészeti szakmacsoportban. Az építőipar alacsony presztízse miatt a hozzánk kerülők egy része alulmotivált, a választás motivációja a legtöbb esetben nem az élethivatás.

A tanulók esetében jellemzőek a korábbi iskolai előtörténetben megjelenő konfliktusok és problémák (évismétlés, deviancia, iskolaelhagyás és –kerülés, nem saját akaratból történő iskolaváltás…). A tanulók nemi megoszlására jellemző, hogy az építőipari szakmák jellegéből fakadóan intézményünkbe java részt fiúk járnak, ezért programunkban is inkább a fiúkkal vannak tapasztalataink, a lányok nagyon alacsony aránya miatt rájuk következtetni a tapasztalataink alapján nem lehetséges.

A korábbi iskolai karrier következtében az ide érkezők életkori eloszlása nagyon szórt. Megjelennek a 14-15 évesek, akik általános iskolából érkezve más tapasztalatokkal (iskolait és életbelit egyaránt) rendelkeznek. Tapasztalásaik, igényeik, esetleges tudásuk összehangolása komoly szakmai kihívást jelent intézményünk számára. Színesíti a képet az, hogy a szakmát tanulók között megjelennek, a már érettségivel rendelkező tanulók is, akikre más keretek és szabályok vonatkoznak. Ők is egy osztályban tanulnak a szakmát most kezdő, 9.-esnek számító társaikkal, de csak bizonyos órákat látogatnak. Az intézmény erőssége, hogy a segítő szakemberek integrált részét képezik a tantestületnek, és a felmerülő problémákra gyorsan, a tantestülettel együttműködésben reagálnak. Ebben a munkában segíti a szakembereket és a tantestületet a közösségi tér megléte. 

A tér belső kialakítása és a program megtervezése időszakában a segítő szakemberek nyertes pályázatból tudtak gazdálkodni. Az akkori koncepció egy olyan közösségi tér megteremtése volt, ami alternatívát kínált a szabadidő hasznos eltöltésére. Ennek szellemi bázist az akkor működő ifjúsági irodák adtak (BIIRSZ, Budapesti Ifjúsági Irodák Szövetsége, http://www.biirsz.hu/).

A koncepció később annyival bővült, hogy tudatos elemként megjelent benne a szakemberek fokozódó jelenlétének szükségessége. Megfigyeléseink szerint diákjaink nincsenek az ilyesfajta segítség igénybevételére szocializálva, ebben a térben azonban mind a kapcsolatfelvétel, mind a kapcsolat fenntartás tapasztalataink szerint lényegesen egyszerűbbnek bizonyul. Úgy tudnánk egy példával szemléltetni, mint amikor a gyermekorvosnál a szorongó gyereknek az orvos úgy adja be az oltást, hogy közben egy játékkal a figyelmét eltereli a valós helyzetről. Egészen konkrétan: a térben csocsózás vagy sakkozás közben a kliens és a segítő között úgy alakul ki bizalmi kapcsolat, hogy a segítő beszélgetés számukra idegen és feszélyező formai elemei nincsenek jelen. Ezek az elemek később, az egyéni konzultációk során visszaépülnek, mert a klienssel eddigre már kialakult bizalmi kapcsolat ezt lehetővé teszi.

A közösségi tér jelenleg a 203-as tanteremben van, ami oktatási folyamatban részt nem vesz. Alapesetben az iskolai nagyszünetekben tart nyitva, emellett igény szerint órák után, a segítő szakemberek jelenlétével üzemel. Jutalomként, egy-egy végigvitt foglalkozássor, elért osztály szintű jó eredmények vagy az osztályfőnök megítélése szerinti, jutalmazható cselekmények esetén egy-egy órára klubhelyiségként is igénybe vehető. 

Tevékenységünk summázata lehetne: rossz társaság, csellengés helyett, vagy feszültség levezetésnek órák között, illetve iskolán belüli (osztályokon átívelő) közösségépítésre teret adunk.

A jó gyakorlat környezete (kontextus)

Iskolánkat 1958-ban alapította a volt Munkaügyi Minisztérium, valamint az Építésügyi Minisztérium. A képzés az első tanévben hat szakmában tíz osztállyal, 350 tanulóval indult. 17 fős tanári és 20 fős szakoktatói gárda biztosította a diákok képzését. Harminc év múlva már 16 szakma 96 osztályt képező 3165 főnyi tanulóját 165 iskolai állományú pedagógus és 124 fő vállalati állományú szakoktató nevelte-oktatta választott szakmájára.

A szakiskolában az OKJ képzés területén építészet szakmacsoportban kilenc szakmában szerezhettek szakképesítést tanulóink. 

Akik szakmával már rendelkeztek és a 9 -10 osztályt elvégezték a szakiskolában, lehetőségük volt két éves szakközépiskolai képzés keretében az érettségi bizonyítvány megszerzésére is.

A Díszítőművészeti Szakközépiskolában 1990-ben - az építészethez és az iskola korábbi profiljához leginkább kapcsolódó kőszobrász, díszítőszobrász és díszítőfestő szakon kezdődött el a művészeti szakképzés, mely az általános iskolából érkező tanulóink számára öt éves volt. Az utolsó osztály 2012-ben végzett.

A 2008/2009-es tanévtől a Fővárosi Önkormányzat Közgyűlésének határozata alapján iskolánk az újonnan létrejövő Építőipari Térségi Integrált Szakképző Központ Szakképző Iskolájaként, a TISZK központjaként folytatja munkáját a Schulek Frigyes Kéttannyelvű Építőipari Műszaki Szakközépiskolával és a Pogány Frigyes Kéttannyelvű Építőipari Szakközépiskola és Gimnáziummal a társiskolákkal együtt. Képzésbővülést jelentett a hozzánk került a magasépítő-, mélyépítő- és építőanyagipari technikus képzés, valamint a megszűnt Kvassay Jenő Szakközépiskolából iskolánkba került közlekedésépítő szakmacsoportból a híd-, út- és vasútépítő és fenntartó technikus képzés is. Ez óriási szakmai kihívás és felelősség számunkra, de eddigi munkánk elismerése is. Így Budapesten és Pest megyében egyedüliként végzünk képzést a fenti szakmákban.

Az iskola fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte a 2008/2009-es tanévben. Ezzel egy időben változott iskolánk neve is. Örömünkre szolgált, és büszkék vagyunk rá, hogy Ybl Miklóst állíthatjuk névadóként iskolánk ifjúsága elé példaképnek, aki szorgalmával, tehetségével, emberségével méltán tartozik nemzetünk legnagyobb építészei, építőmesterei közé.

Az elmúlt évek, évtizedek alatt iskolánkban dolgozó, tanuló közösség munkája nyomán, olyan szakmailag megbecsült, nagy múltú intézményről beszélhetünk ma, amely folyamatosan bizonyította és ma is bizonyítja megújulási képességét. Az emberi, szakmai értékek, a hagyományok megőrzése mellett teljesíti értékteremtő és átadó feladatát, a felnövekvő nemzedékek nevelésével, oktatásával. 

És ami számunkra mindennél felemelőbb: a mai napig összesen közel 53 ezer fő tanult, szerzett szakmunkás bizonyítványt, illetve érettségizett le iskolánkban. 

Az egykori növendékek, vagy immár azok gyermekei közül többen közép és felsőfokú tanulmányokat folytatva a társadalom különböző területein vezető beosztásban, vagy az iskolánkban pedagógiai munkakörben tevékenykednek.

Jelneleg intézményünknek közel 300 tanulója van, és a BKSZC mint nagyobb szakmai egység része.

A változtatásokra való igény háttere, bevont célcsoportok

Intézményünk tanulói alapvető szocializációs hiányokkal küszködnek, ennek következtében korábban már kialakult náluk az iskola és a tanulás iránti motiváció hiánya, valamint jelemzi őket a negatív attitüd az iskolához, mint szervezethez. Az iskola - megítélésünk szerint - nem válaszol minden felmerülő igényükre. A tanulás folyamatával foglalkozik csak, általában már azelőtt, hogy a „beszoktatási folyamatot” elvégezné, az iskolakultúrába integrálná a tanulót. (Erre reagál egy másik programunk, a "gólya hét". Ennek lényege az igények kölcsönös felmérése, illetve az iskola - mint szervezet - kultúrájának közvetítése az érkező tanulók felé, ezzel jelezve, hogy a szervezet részei ők is.)

Sok esetben hiányzik a tanulókban az a tapasztalás – így ki kell bennük alakítani -, hogy fontos a véleményük. A kérdés, amit a szakemberek feltesznek, valós igényfelmérés. Ezt meg kell tapasztaltatni a tanulókkal és tanítani kell őket erre.

Azok a tanulók tudnak megmaradni intézményünkben - így nem lesznek iskolaelhagyók - akiket ezzel a programmal, amit a közösségi tér jelent, meg tudunk szólítani. Így lehet a pozitív iskolai karriernek a színhelye az intézményünk. (Nyilvánvalóan vannak olyan tanulók, akiknek nem az intézményünk a legmegfelelőbb, ezekben az esetekben a szakemberek dolga a kliens erősségeinek és gyengeségeinek megismerése után a megfelelő pályára állítása.)

Klienseinknek 14-15 éves korban kellene középiskolába kerülniük, ezzel ellentétben nem ritka, hogy 16-17 évesen, vagyis nem rögtön az általános iskola után választják intézményünket. Ilyenkor már több esetben - iskolán kívüli tényezőként, mögöttes okként - felfedezhető az ártalmas iskolán kívüli kortárs közösség jelenléte. Ennek motivációt romboló hatása megjelenik az iskolai attitűdben is. A negatív iskola iránti attitűdön kívül egy másik probléma, hogy több esetben megjelenik a kliens élettörténetében a deviancia - csoportnyomásra, vagy csoporthoz tartozási motivációval. 

Több éves, egyéni esetvezetéseinken szerzett tapasztalatainkban folyamatosan visszatérő elem a családból hozott, anyagi és érzelmi deficit, valamint a megküzdési stratégiák hiánya.

A közösségi tér létrehozásának egyik nem titkolt célja volt, hogy ezeket a érzelmi deficiteket csökkentsük. Emellett a spontán kialakuló, pozitív kliens-segítő kapcsolatot egy másik programunkban – és általában véve az iskolán belüli munkálkodásunkban egyaránt - használjuk. E másik programunk (tematizált foglalkozássorozat) a társas interakciók fejlesztésére, kompetencia fejlesztésre, illetve a megküzdési stratégiák színesítésére irányult. Ebben segítséget nyújtottak állami és civil szervezetek is, mint az Új Nemzedék Kontakt Pont, a Zugló Család és Gyermekjóléti Központ ZUMCSA-s segítői, a Tiszta Jövőért Alapítvány.

A program kezdeti szakaszában ártalomcsökkentés volt a fő cél. Ebben a munkában a segítő szakemberek (gyógypedagógus, pszichológus, szociális munkás) dolgoztak együtt. Első körben a szakmai célkitűzés az volt, hogy a három rokon szakma szakemberei kialakítsák a saját működésük kereteit. Ennek elemei voltak a hetenkénti - de szükséges esetben sürűbb - esetmegbeszélések. Fontos elem volt ebben a célok és a hozzá alkalmazott kommunikáció egységesítése.

A közösségi tér nyitva állt minden tanuló előtt, így iskolának összes osztálya igénybe vehette a kezdeti időszaktól kezdve. Az érintett korosztály ezáltal vegyes, a 9. osztályos, 14-15 éves tanulóktól a technikus fiatal felnőttekig.

A közösségi tér létével megjelent egy igény az osztályfőnökök egy részétől, hogy a közösségi tér bekerülhessen a pozitív megerősitések közé, tehát hogy egy osztállyal lezárt sikeres folyamat után megerősítésként eltölthessen az osztály egy órát a közösségi térben.

Fontos értékként definiálható, hogy a segítőmunkához kapcsolódási pontot jelent a közösségi tér az osztályfőnökök (és a diákok) számára.

A programjainkhoz gyakran fordulunk külső szakmai partnerekhez. A velük folytatott folyamatos munka az együtt dolgozás mellett az állandó szakmai fejlődésre és újraratervezésre ad lehetőséget.

Megtett intézkedések, általuk elindított folyamatok

A munka kezdeti fázisában iskolánk igazgatója kialakított egy közművelődési csoportot, melyben az iskolapszichlógust, a gyógypedagógust és szociális munkást egy TEAM-be fogta össze. A koncepció szakmai irányát a közművelődési csoport jelezte. Bár ez a helyzet szakmai önállóságot adott, de deffiniciója szerint főként a diákokban felmerülő szabadidős igényekre kívánt választ adni. A szabadidő strukturálatlansága azonban és a deviancia összefüggéseket mutatnak, ez adta meg a munka elméleti alapját. A segítői munka korai szakaszában az egyéni esetkezelések mellett fontos szerepet kapott a csoportokkal folytatott tematikus munka. Ebben eleinte a "kis" KOMPASZ-t használtuk.

Pályázati programból ezzel párhuzamosan elindult a "pince klub", amihez eszközöket szereztünk be: csocsóasztalt, billiárd asztalt, babzsák fotelt - hogy a fiataljaink, undergrund jelleggel, szabadidejükben elfoglalják a pincehelységet, és ott éljék diákéletük egy részét. Két évi üzemeltetés és programok után sem volt ez központi hely, így a TEAM azt a döntést hozta, hogy az iskola frekventáltabb, könnyebben elérhető, jobban szem előtt levő helyén, egy emeleti WC-vel szemben nyitjuk meg a közösségi teret. (Így ártalomcsökkentési - dohányzás elleni - feladatot is elláttunk egyben.)

A közösségi teret a fiataljaink jól fogadták, egy tanév alatt az eszközeink teljes kihasználtsága volt jellemző. Ezzel az eszközparkkal 25-40 tanulót tudtunk kulturált időtöltéshez juttatni. Munkánkat az iskola közösségének nagyobb része támogatta, iskolai alapítványunk és Igazgató Úr pénzeszközökkel, a tantestület technikai állománya karbantartási munkákkal, tanári kara pozitív visszajelzésekkel, és adott esetben a közösségi tér effektív működtetésével segítette.

A közösségi tér egy kiegészítő tevékenység az iskola éltében. Segítséget és lehetőséget nyújt a tanulóknak a szabadidő hasznos eltöltésében. A szemléletváltozás lassan megy végbe, mert a szervezet általános működését a közösségi tér látványosan nem érinti. Fontos elem a munkában a osztályfőnökök és szaktanárok bevonása, hogy ők is részesei lehessenek annak a pozitív légkörnek, amit a tanulókkal tanórán kívül eltöltött idő jelenthet. Ezek az élmények közelebb hozzák a diákokat a pedagógusokhoz és fordítva. Lehetőséget teremtenek - egy más dimenzió létrehozásával – a konfliktusok játékos rendezésére. Kialakul egy kommunikációs helyzet, amiben a tanórán kívül bizalmi kapcsolat alakulhat ki. Személyes tapasztalása lesz a pedagógus kollégáknak a segítő munka működéséről, konfliktus csökkentő szerepéről.

Fontos elem, hogy a segítő számára lehetőséget teremt a közösségi tér a tanulók tanévben és tanéveken át való nyomon követésére, mert ha egy tanulót napok, hetek óta nem láttak a közösségi térben a szakemberek, a szakmai protokoll alapján megkeresik az osztályfőnököt, vagy a többi diáktól érdeklődnek diszkréten „tud-e valamit XY-ról ?”

Az első két év „pince klub” tapasztalatait levonva tervezte meg a szakmai TEAM a közösségi tér arculatát, nyitva tartását és működését, felhasználva illetve bővítve a „pince klub” eszközeit.

Eredményként csökkent az épületben szünetekben csellengő, és a WC-ben dohányzó tanulók, illetve a rongálások száma. Hét év működés mellett elmondható, hogy a közösségi térben rongálás nem történt, és magatartási problémárka is – dartsba beletört nagy mennyiségű darts tű – csak egyszer kellett nekünk segítőknek reagálnunk, minden más esetben a közösségi tér szellemisége indirekt módon hagyományozódott egyik generációról a másikra.

Egy kommunikációs struktúra kialakítása volt szükséges, ami nem szankcionál, de világosan jelzi a tolerálható viselkedés határait. Valamint nem kötelezettséget ró a diákra, hanem lehetőséget teremt számára - vagyis (az iskola sok más dolgával ellentétben) teljesen önkéntes alapon működik.

Az összekovácsolódott szakmai TEAM-ben segítő szakemberek vettek részt, így a közös attitűd a kötelező pedagógiai elemek mellett tartalmazott alternatív csoportszervezési készségeket, szociális kompetencia fejlesztést csoportmunka formájában, csoportmunkát előkészítő és kísérő szakmai egyeztetéseket, valamint a csoportmunka során felmerült esetekre egyéni konzultációban történő reagálást.

A szakmai TEAM összeszokottsága növelte a munka hatékonyságát azáltal, hogy minden egyes tag tudta a másik szakemberek erősségeit, ki miben számíthat a másikra.

Az iskolai közösségi tér – mint közösségi helység – könnyen és gyorsan kialakítható, nagyobb anyagi befektetést nem igényel. Az általunk megvalósított programnak jó alapot adott a pályázati pénz.

A szemléletformáló része viszont hosszútávú befektetés: egyrészt hosszú idő, amíg a szervezeti kultúrába beépül a segítő szakemberek TEAM-je. Másrészt sok munkát igényel a láthatatlan működési rend kialakítása és annak beintegrálása, hogy a közösségi térbe lépő új tag érzékelje és elfogadja azt. A közösségi térnek – mint szervezetnek – reagálnia kell a tanulói igényekre, döntéseket kell hoznia a szakmai TEAM-nek, hogy egyes probléma, igény felvállalható-e, és annak felvállalása milyen beavatkozást igényel a szakemberektől.

Legfontosabb változások

A közösségi tér a jelenlegi formájában ötödik tanéve működik az iskola ezen helyiségében minden nagy szünetben (10:05-10:20-ig, illetve 12:55-13:15-ig). Ezt a működési rendet a tanulóink megszokták, amikor valamilyen okból nem tudunk kinyitni, érdeklődnek az okáról a következő alkalommal, vagy a szakembereket keresik a közösségi oldalon. Primer változásként tekinthetünk a közösségi tér iskolakultúrába való integrálódására.

Egy pedagógiai célú intézményben a nem közvetlen pedagógiai munka elfogadottsága megítélésünk szerint sokkal alacsonyabb, minden esetben időbe telik, hogy a szakemberek elfogadtassák, hogy a munkájuk kiegészíti az iskolai oktató, nevelő munkát egy másik aspektussal.  Ennek előmozdítása egy szekunder hatása a térnek. A fiatalok, akik rendszeres „fogyasztói” a helyiségnek, a programjának, és így közvetve a segítő szakemberek munkájának, sokkal hamarabb fordulnak segítségért problémahelyzetekben, mint a helyiséget nem használó társaik, ezzel megelőzve súlyosabb problémákat.

De nem csak a diákok, hanem a kollégák is haszonélvezőivé válnak a térnek és a segítői munkának egyrészt a diákok viselkedésén keresztül, másrészt amiatt, hogy a teret jutalomként felhasználva bővül az eszköztáruk a diákok motiválására.

Harmadik nagyon fontos hozadéka a térnek maga az ártalomcsökkentés. A diák, aki szünetben igénybe veszi a közösségi teret, egyrészt lehetőséget kap az órákon felgyülemlett feszültségeinek a szelepelésére, másrészt befogadó kortárs közösséget talál. Harmadrészt a két nagyszünetben (amelyek együttes időtartama 35 perc) értelmesen tölti a szabadidejét, amit máskülönben kevésbé konstruktív formában tenne. (A tér megnyitása előtti időszakban iskolánkban elszaporodott az intézményen belüli dohányzások és ezzel együtt jelentkező rongálások aránya. A program egyrészt valamelyest elválasztotta az iskolán kívül dohányzó-nem dohányzó fiatalok populációját egymástól, a céltalanul csapódó, lézengő fiataloknak értelmes célt adott, ami az amúgy dohányzó fiatalok számára is a dohányzás vonzó és méltó alternatívája lett).

Tanulságok

A közösségi tér fejlődése szempontjából az első fontos elem az a vezetői döntés, hogy az iskolában TEAM-ben dolgozó segítőket alkalmazzon, és az ő munkájukat szakmai autonómiát adó, kompetens vezetői attitűddel és jelenléttel támogassa. 

Szükséges emellett a szakemberek és a program integrálása a tantestületbe, akik átlátják a közösségi tér működésének szabályait és a tér célját, és saját munkájuk során ezt tiszteletben tartják. Ennek hiányában az idegen testet az iskola, mint szervezet kilöki. Ezek tehát előfeltételek. Más kockázatot a program nem rajt magában, meglehetősen kockázatmentesen bevezethető.

Szükséges erőforrások

A program kezdeti szakaszában kevesebb mint egy millió forint pénzösszeget pályázott meg az akkori közművelődési csoport, ebből a felét a közösségi tér kialakítására szánták. Ebben szerepelt a helység dizájnjától, a beszerzésre kerülő eszközökig (csocsóasztal, billiárdasztal, babzsák fotelek) minden. A későbbi évek alatt került beszerzésre egy másik csocsóasztal az iskolai alapítvány adományából, valamint adományokból került a helységbe más, leülésre alkalmas fotel is.

A program meglévő szakemberek mellett nagyobb befektetést nem igényel, ki kell jelölni a közösségi térnek egy elérhető helyen lévő és megfelelő méretű teret, illetve üzemelési időt, amikor a felügyeletét biztosítani tudják. Ez igazodhat az erőforrásokhoz (konkrétan a szakemberek idejéhez, energiájához, lelkesedéséhez) mérten is, vagyis ilyen értelemben a program nagyon rugalmas.

Egyéb információ

Az iskola honlapja: http://www.yblszakkepzo.hu/ 

Olvassa el a teljes leírástTeljes leírás bezárása

Szerző:

Bekény Zsombor gyermek- és ifjúságvédelmi felelős

Intézménynév:

BKSZC Ybl Miklós Építőipari Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája

A korai iskolaelhagyás európai információs portálja a lehető legjobb felhasználói élmény biztosítása érdekében sütiket használ. Amennyiben tovább használja az oldalt, elfogadja az sütik használatát. Kérjük, további információkért olvassa el az Adatvédelmi nyilatkozatunkat.