A korai iskolaelhagyás és lemorzsolódás egy komplex problémakör, és az egyik legjelentősebb kihívás az oktatási szakpolitika területén. Minden egyes korai iskolaelhagyó egyedi esettörténettel rendelkezik, a háttérben pedig egyéni, társadalmi és az iskolarendszerben gyökerező okok összessége húzódik meg. Kutatások támasztják alá, hogy a társadalmilag hátrányos helyzet, a szülők alacsony iskolázottsága, kiemelten az alacsony szocio-ökonómiai státusz kulcsszerepet játszik a korai iskolaelhagyás kockázatának növelésében. Az oktatási rendszer különböző szereplői és mechanizmusai különösen fontosak az iskolai lemorzsolódás csökkentésében, illetve a korai iskolaelhagyás kockázatának kitett tanulók támogatásában. Az Európai Unió definíciója szerint azokat a fiatalokat tekintjük korai iskolaelhagyónak, akik 18–24 éves korukban nem rendelkeznek középfokú végzettséggel (legmagasabb végzettségük ISCED3c),és nem vesznek részt képzésben.
A korai iskolaelhagyásnak számos egymásból is eredő negatív következménye van, többek között munkaerőpiaci hátrányok és munkanélküliség, társadalmi kirekesztettség, fizikai és mentális egészségügyi problémák, és csökkent részvétel a társadalom különböző területein. A korai iskolaelhagyást megelőző, intervenciós és kompenzációs intézkedések hivatottak csökkenteni.