Rövid összefoglaló
A pályaválasztásról dönteni, vagy akár csak megválasztani a megfelelő középiskolát 13 vagy 14 éves korban bizony nehéz ügy. Ezért hoztunk létre egy hathetes programot (heti 3-4 óra) az általános iskola utolsó évfolyamára járó tanulók részére. Összeállítottunk egy kompetenciafelmérő foglalkozás sorozatot, hogy irányt tudjunk mutatni nekik, hogy a diákok megismerjék a tehetségüket/gyenge pontjaikat, és így jobban fel tudjanak készülni a leendő középiskolájuk/szakmájuk megválasztására.
Az életfa módszert különböző képzési elemekkel kombináltuk, mely szerint:
- csoportidentitást, csoportmunkát hoztunk létre;
- megerősítettük a csoport összetartó erejét, közös tulajdonságokat találtunk;
- gondolkodtunk a tulajdonságokról, attitűdökről vagy készségekről;
- tágabb kontextusba helyeztük a diákok életét, a lehetőségek, a források és a nehézségek megvizsgálásával;
- gyakoroltuk az önismeretet, az önreflexiót, beszélgettünk az emberek szerepéről, az életük emlékeiről, öntudatról, érzelmekről, tudatosságról; megismertük, hogy a felmerült problémákat mely szakemberek kezelik;
- kompetenciáikat, készségeiket, önismeretüket, felelősségvállalásukat fejlesztettük; külső-belső erőforrásokat kerestünk;
- tervezési készségeket és a nehézségek leküzdésére való stratégiákat sajátítottunk el.
A lényeg tehát, hogy egy másik keretet, másik nézőpontot kínáltunk, hogy könnyebb legyen átgondolni és megválaszolni a pályaválasztás kérdését.
A közös munka egyéni és csoportmunkából állt, interaktív volt és differenciált, középpontban a személyiség fejlődésével. A folyamat során a tanulók tanulhattak saját magukról, de azt is megértették, milyen kompetenciáik vannak, és ezek a kompetenciák, mint erőforrások hogyan tudják támogatni a céljaikat, illetve hogyan fejleszthetők; a program játékos volt, és sokszínű módszereket kínált.
A vezetőtanár végigment az osztállyal a folyamaton, megismerte az eszközöket és a folyamatot és visszajelzést adott a módszerről, de a gyerekek viselkedésében tapasztalt változásokról is beszámolt. Az osztály iskolaválasztása felelősségteljesebb és tudatosabb lett.
A program a PEARLS projekt része volt.
A jó gyakorlat környezete (kontextus)
Józsefváros, Budapest 8. kerülete hosszú múltra tekint vissza. Valamikor gazdag és jó hírű környék volt, később azonban ez lett a főváros egyik legszegényebb és legvegyesebb lakossági összetételű kerülete. A kerület lakosainak száma 1997 és 2004 között csökkent (évi 0-2%-kal),de 2004 óta úgy tűnik, hogy ez a tendencia lassan visszafordul. A kiköltözés egész Budapestre jellemző, ám a Józsefvárosban főként a magasabb iskolai végzettségű lakosok között gyakoribb. A népességcsökkenés megállását a kerület rehabilitációja és az építőipari (lakásépítési) fellendülés okozta.
Az oktatás szintjét tekintve magában a kerületben nagy különbségek vannak, de a magasan képzett lakosok aránya a kerület vizsgált részében a legalacsonyabb: a 18-60 éves korcsoport 36–38%-ának az általános iskola a legmagasabb iskolai végzettsége, 7% pedig az alapfokú oktatást sem fejezte be.
A lakosok körében nagyon alacsony a foglalkoztatási ráta, és magas a munkanélküliség.
A gazdaságilag inaktívak aránya nagyon magas, ami azt jelenti, hogy a háztartás feje az esetek 44%-ában nem aktív, teljes munkaidőben pedig csak 41%-uk dolgozik. Az inaktivitás okai: öregségi vagy rokkantsági nyugdíj, munkanélküliség vagy egészségügyi probléma
A kerületben sok bevándorló él, főleg kínaiak és vietnamiak.
Az iskola – a Losonci Téri Általános Iskola – a 8. kerület közepén található, a szocializmus idején épült panelházak között. Az iskola 35 éve működik.
A helyi iskolákban jelen van a szegregáció. Ennek elsősorban spontán okai vannak: a szülők abba az iskolába íratják be a gyerekeiket, amelyiknek jobb a híre. Ez a presztízs és a sikerességbeli különbség a statisztikákban is megfigyelhető. Az (alacsony presztízsű) szakiskolákban továbbtanuló diákok száma magasabb az országos átlagnál.
A tanulók családjának életszínvonala – a tanulók körében végzett felmérés (kérdőív) alapján: 220 tanuló közül nagyon szegény: 8; szegény: 28; átlagos: 147; tehetős: 34; gazdag: 3. Ennek megfelelően kijelenthetjük, hogy a gyermekek többsége szegényes körülmények között, szegénységben él.
Az iskolában megjelenő társadalmi csoportok és kultúrák sokszínűsége arra készteti a tanárokat, hogy a tanításban különféle módszereket alkalmazzanak – projekteket, tematikus napokat és heteket, együttműködő technikákat és differenciálást. Mivel a tanulók életszínvonala alacsony, az iskolában nyújtott kulturális és társadalmi nevelés ugyancsak kulcsfontosságú elem. A tanulók 60-65%-a roma, ők a roma hagyományok szerint élnek és öltözködnek, de fontos hozzátenni, hogy különböző roma csoportokból érkeznek, különböző hagyományokkal és társadalmi elfogadottsággal (pl. a zenészek jól beilleszkedtek a magyar társadalomba).
Az iskola tanulóinak tanulmányi eredménye (2014–2015): az osztályzatok átlaga 3,375
A bukások száma:
- Ha valaki egy vagy két tantárgyból bukik meg, pótvizsgára mehet – 53 tanuló
- Kettőnél több tárgy esetén mindenképpen tanévet kell ismételni – 30 tanuló
A felmérés azt állapította meg, hogy a tanulók családi háttere szegény, és otthon nem biztosítottak számukra a hatékony tanuláshoz szükséges feltételek. Az iskolának ezért fel kell vállalnia a felelősséget e tanulók tanulmányainak támogatásáért, egyúttal kompenzálnia is kell a hiányosságokat.
Olvassa el a teljes leírástTeljes leírás bezárása
Célcsoport:
Egyéb
Ország:
Magyarország
Kapcsolódó linkek:
Szerző:
Komjáthy Zsuzsanna
Intézménynév:
Artemisszió Alapítvány