A hatékony tanulás szempontjából a tanulók motivációja kulcsfontosságú. A motivációt számos különböző tényező csökkentheti, úgymint a tárgy érdektelensége a tanuló számára, külső tényezők, nem megfelelő pedagógiai módszertan, vagy speciális tanulási igények kielégítetlensége. Ahogy a motiválatlanság okai is különbözőek, úgy a tanulók motiválása is számos különféle formát ölthet. Az ösztönzés, bátorítás, a bevonódást segítő tevékenységek bevezetése, a pozitív visszajelzések, a sikerélmények és kompetenciaérzés növelése mind növelhetik a tanulók motivációját.
Bár a motiváció belső késztetés, a tanárok kiemelt szerepet játszanak a megfelelő támogatás biztosításában, illetve abban, hogy különféle eszközök és módszerek segítségével előmozdítsák és megerősítsék a tanulók motivációját. A motiváció intrinzik (önjutalmazó) és extrinzik (eszköz jellegű) formát ölthet. Az intrinzik motiváció esetében az egyén számára maga a cselekvés és az abban rejlő öröm a cél, tehát a tevékenység önjutalmazó – intrinzik motivációról beszélünk tehát, ha a tanuló számára a tanulás tárgya érdekes, a bevonódás kompetenciaérzéssel, vagy sikerélménnyel jár. Az extrinzik motiváció esetén valamilyen külső tényező, cél, vagy nyereség elérése okozza a motivációt, tehát például jutalmazás, jó osztályzat vagy külső elismerés. A motiválás mindkét típusának megvannak az előnyei és hátrányai, alkalmazásuk pedig nagyban függ a konkrét esettől, a körülményektől és a diákra jellemző tanulási stílus jellegzetességeitől.